A tudatos hallgatás fontos készség. Általánosságban elmondható, hogy az emberek akkor boldogulnak, ha úgy érzik, hogy teljesen „meghallgatták”
és „látott”. A tudatos hallgatás azt jelenti, hogy teljesen meghallgatjuk a másik embert. Ahelyett
megszakítja a személyt, megpróbálja elmesélni a saját történetét, vagy előre gondolkodik, a hallgató az
teljes mértékben jelen van a pillanatban. A hallgató úgy hallgat, mintha „ott lenne” vele
a beszélő. Más szavakkal, a figyelmes hallgatás magában foglalja az önszabályozás egy formáját, amelyben
félreteszik az én fókuszát. A figyelmes hallgatás mindkettőben belső nyugalmat teremthet
felek, mivel a beszélő szabadnak érezheti magát a hallgató előítéleteitől és előítéleteitől, ill
a hallgató mentes a belső fecsegéstől.
Cél:
Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy feltárja a tapasztalás általi tudatos hallgatás fogalmát
milyen figyelmesen hallgatni másokat és beszélni, amikor mások figyelmesen hallgatnak.
Utasítás:
A gyakorlat megkezdése előtt tájékoztassa a résztvevőket a gyakorlat céljáról: „Nagyon gyakran gondolkodunk
a múltról vagy a jövőről, amikor egy másik személy beszédét hallgatja. Amikor ezt tesszük, nem figyelünk oda
minden. Ahelyett, hogy a pillanatban lennénk, és teljesen felszívnák a beszélő szavakat és tartalmat, más
A tevékenységek az elménkben jelennek meg, mint például annak megtervezése, hogy mit fogunk visszamondani, vagy annak átgondolása, amit mondunk
kellett volna mondani. Ebben a gyakorlatban gyakorolni fogod és megtapasztalhatod, mit jelent a figyelmes hallgatás.”
1. rész: Figyelmes hallgatás
Kérd meg a résztvevőket, hogy gondoljanak egy olyan dologra, ami megterhelő az életükben, és egy olyan dologra, amelyre várnak
nak nek. 1-2 percben minden résztvevő megosztja a csoporttal a stresszes és örömteli dolgokba való betekintést,
egy-egy történetet, miközben mindenki más hallgat.
Mielőtt a résztvevők elkezdenék megosztani történeteiket, kérd meg őket, hogy irányítsák a figyelmet arra, milyen érzés beszélni és
milyen érzés valami stresszesről és valami pozitívról beszélni. A résztvevőket arra utasítják, hogy figyeljenek
gondolataikat, érzéseiket és testérzékeléseiket mind beszéd, mind hallgatás közben
2. rész: Kiscsoportos beszélgetések
Az 1. rész befejezése után kérd meg a résztvevőket, hogy háromfős csoportokra oszlanak. Adj a csoportoknak 5-7 percet
beszélje meg a következő reflexiós kérdéseket:
■ Milyen érzésekkel beszélt a gyakorlat során?
■ Milyen érzésekkel hallgatta a gyakorlatot?
■ Észrevett-e valami elkalandozást?
■ Ha igen, mi volt a zavaró tényező?
■ Mi segített újra a jelenre irányítani a figyelmét?
■ Ítélkedett-e az elméje, miközben hallgatott másokat?
■ Ha igen, milyen érzés volt a „bíráskodás” a testben?
■ Volt-e olyan időszak, amikor empátiát érzett?
■ Ha igen, milyen érzés volt ez a szervezetben?
■ Milyen érzés volt a testében, mielőtt beszélt?
■ Milyen érzés volt a testében közvetlenül a beszéd után?
■ Mit érzel most?
■ Mi történne, ha mindenkivel gyakorolná a figyelmes hallgatást, akivel beszélt?
■ Gondolod, hogy a figyelmes hallgatás megváltoztatná a másokkal való interakciót és kapcsolattartást?
■ Milyen érzés lenne, ha azt a szándékot tűzné ki maga elé, hogy kíváncsisággal, kedvességgel és elfogadással figyeljen oda?
mindent, amit mondtál és mindent, amit hallgattál?
3. rész: Plenáris vita
Végül tartson egy nagy csoportos kibeszélést a fent leírt tapasztalatokról. Bátorítsák egymást
megosztani egy konkrét személyes élményt, és kiterjeszteni a kiscsoportos beszélgetéseket.
Minden kiscsoport választhat egy csoportvezetőt, aki beszámol a nagyobb csoportnak a megbeszéltekről és
mi volt a legelterjedtebb, legkülönlegesebb vagy legérdekesebb.